Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az őrület, mint áldott állapot

2018.03.04

Azon gondolkodtam minap annyi mindent és mindenkit akarunk integrálni, hirdetjük a fene nagy liberalizmust, mégis álszentség, a nagy büdös valóság, ami a színfalak mögött zajlik! Valamiért a pszichésen más emberekkel kivételt teszünk, ők azok a fránya festékpaca a társadalom festményének tökéletes vásznán, akikre olyan könnyen rásütjük a "BETEG" bélyeget, és ezzel le is van zárva a dolog. De mi van, ha a pszichológus nem úgy tekint magára, mint a szakember, sokkal inkább, mint egy MŰVÉSZ , aki megtanul egy igen finom hangszeren játszani és behangolja azt, hogy az a világ lehető legszebb szólamán kezdje el ontani magából az akkordokat. 

 

1.-360x240.jpg

 

 Akit belenyomunk a beteg klisébe, beleégetjük a retinájába, hogy egy rakás SZAR, az az önbetejesítő jóslat révén el is kezd betegségtudattal élni, vegetálni.  Élete során talán soha nem fog tudni szabadulni ettől.  Mindenki vagy sajnálni fogja, vagy félni fog tőle, de olyat, hogy egyenlő feltételekkel bánjanak vele , na olyat nem fog soha tapasztalni, kvázi a társadalom halálra ítéli, megfosztja a normális élettől, a felemelkedés lehetőségétől. 

 

10625019_1645161849056534_977841546900160737_n.jpg

 

 Önmagában is nehéz lehet egy ilyen beismerés, "te jó ég beteg vagyok?" Retteg a család, talán én is elkapom vagy programozva van a  genetikai kódomban a hibafaktor? Netán, ha gyereket szülök,- ő is "zakkant" lesz? Felelős vagyok Önmagamért, de kell-e nekem és a társadalomnak egy "pszichésen más" teher? Ez a félelemspirál amit generál a társadalom és az egyén csak még jobban lefelé tolja.

 

sikoly-nyuszi.jpg

 

 

Holott megközelíthetnénk úgy is a dolgot, hogy ez egy áldás, nem pedig átok. Mennyivel könnyebb egy ilyen embernek, hisz papírja van róla, kvázi büntetlenül majdnem bármit megtehet, a felelősség terhe nem nyomja nap mint nap a vállát. Nem támasztanak olyan sokszor irreális elvárásokat elő, hogy boldogtalan életet éljen, ami a  "NORMÁLIS KLISÉBE"  sokszor a tényszer terhe alatt beletartozik. Jogosítványa van az őrültséghez, száguldozhat dimenziókon át. - De ezt a papírt, bizonyítványt, MI, a társadalom tagjai állították ki róla, nap mint nap emlékeztetve ŐT arra, hogy különböző, egyedi, UNICUM. Egy idő után, talán ennek az elvárásnak akar eleget tenni! De kérdem én, attól, hogy valami nem megszokott, nem hétköznapi az egész biztos, hogy rossz? Vagy talán csak nem ismerjük, nem olyan kiszámítható, ezért valljuk őszintén be: FÉLÜNK TŐLE!?  

 

ecce_meme.jpg

 

Mindenfajta betegséget, a társadalmi normától eltérőt,  úgy közelítünk meg, hogy az ROSSZ! Holott ki dönti el mi a rossz vagy a jó? Miért kell, hogy több ezer éves elavult szabályokhoz ragaszkodjunk, amelyek ma már talán idejüket vesztették. Ha a fogyasztói társadalomban lejárhat valaminek a szavatossága a szabályrendszerünket miért nem bíráljuk és írjuk felül? Inkább csöndben meghunyászkodunk, szenvedünk és beletörődünk! Elfogadjuk őket és annak eleget teszünk. Pedig a szabályokat mi, emberek alkotjuk! Ha valami nem jó, arról beszélni kell! Úgy tudunk megoldást találni és változtatni bizonyos dolgokon! 

 

images--4-.jpg

 

Ha az az ember jól érzi magát a belső  hangjaival, miért kell betegségtudatot kialakítani nála és gyógyszerfüggő zombivá amortizálni? Lehet egy békés ÖNELFOGADÁS sokkal jobban a HASZNÁRA válna, mintha a frászt hozzuk rá, hogy " Hey, nem vagy része a Puzzle-nek! TIPLI Öcsém"- című thriller! Aki önmagát nem képes szeretni az másokat sem fog! A békétlenség haragot, a harag gyűlöletet szül! Legyen tehát a pszichomókus festőművész palettáján egy csöppnyi kis szeretet, ami a szivárvány összes színét magában foglalja! 

 

b5587bdfab2eae67f9da7963c9995a79.jpg

 

Tanítsuk meg a belső angyallények szeretetére! Tételezzük fel, akinek több személyisége van eszméletlenül szerencsések és gazdagok! Betegségtudat helyett tanítsuk meg összebarátkozni ezekkel, sőt megszerettetni őket egymással. Nevezzük ezeket a hangokat angyaloknak, akik támogatják őt, a segítői, akik ott viaskodnak felette egy- egy jó vagy rossz döntés folytán.  Neki csak meg kell tanulni kezelni, hogy ő az úr a háznál. A káoszban is mindig meg van az egyszerűség és a szépség. Annyi ember fél, sőt retteg a magánytól. Tulajdonképpen a több személyiséggel rendelkező ember még boldog is lehet, mert soha nem lesz egyedül, soha nem tudja meg, milyen érzés a magány. Ha tanácstalan, döntésképtelen helyzetben van egyszerűen csak a segítőivel való belső diskurzusra hivatkozva átfuttatja a rendszeren a hibakeresést és valamelyik majd csak előrukkol egy egy ütős és kreatív megoldással, vagy netán mindegyik. Amiből az jön le a külvilágnak, ez az elme BRILIÁNS! Az angyalai mindig kiszolgálják és segítik, ha megtanulja adományként, áldásként és nem átokként használni a mentálisan más áldott állapotot. 

 

images--5-.jpg

 

Amikor terhes az ember  akkor is jár hányingerrel, rosszulléttel Amikor terhes az ember,  akkor is jár hányingerrel, rosszulléttel az áldott állapot. De ha fejben, felruházzuk a " kellemetlenséget" szeretettel, békével, megnyugvással, örömteli várakozással, a tünetek enyhíthetőek.  Miért nem közelíthetjük meg "az őrületet", mentális másságot is úgy, mint az áldott állapotot? Hisz ott van benne a lehetőség! Akkor talán a páciens sem rettenne meg önmagától, nem félne környezete elutasító vízhangjától, ha sokkal több szeretetet, támogatást, elfogadást és befogadást tanúsítanánk iránta. Minden rosszban van valami jó, csak keresni kell!  Pl: a kis kép tanulsága," Akinek több személyisége van egy indok arra, hogy többet egyen, hisz ember helyett kell ennie!  wink Mindig legyen ok a nevetésre, ha nincs CSINÁLJUNK

 

terhesseg10_javitott.jpg

 

 

Végezetül, azt tudom tanácsolni a mentálisan más embereknek, keressétek  meg a " lehetőség" a helyzet pozitívumait, és hasznosítsd, hogy a javaddá váljon. Minden hozzáállás kérdése! Mindenben és mindenkiben ott a lehetőség csak tudni kell kiaknázni. Eddig mindig a szabványosításban láttuk a megoldást egy boldog társadalom nyitjához, holott a világ attól szép, hogy színes és változatos! Miért ne lehetne ez így az emberekkel is. Van aki muskátli, van aki rózsa, van, aki büdöske. De tudjátok, a büdöskét a buddhista kultúrában tisztelik a béke színe és jelképe, valamint számos kártevőt távol tart. Nem csak szép, de hasznos is! Így van ez az emberekkel is! Mindenki SZÉP és HASZNOS A MAGYA MÓDJÁN! Így kéne tenni az emberekkel is, csak egy valamin múlik: az egymás iránti szereteten, tiszteleten, odafigyelésen, alázaton, segíteni akaráson! És akkor a nagy társadalmi kirakósban, minden puzzle megtalálhatná a maga kis helyét.  

 

 

Ajánlom figyelmetekbe, az alábbi filmet, nagyon pozitív , tanulságos és elgondolkodtató! Mindenhonnan és mindenből van kiút! Bárhonnan fel lehet állni! wink

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.