Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az emberi méltóság

2015.11.29

Az emberi méltóság

 

                    10649791_513778398725898_898438983439703670_n.jpg

 

Már megszoktam a stigmákat életem során, volt amikor nagyon zavart, de mára elfogadtam magam. Sőt örülök, hogy egyéniség vagyok! Más mint a többi...lehet néha kicsit sok vagy sokk...sőt néha túl sok (k) , de ennek a „ másságnak „ köszönhető, hogy nálam az emberi mérce, nem abban nyilvánul meg, ki hol foglal helyet a társadalmi hierarchiában, hanem, hogy milyen ember! Tehát a tisztelet nem a státusznak jár, hanem magának az embernek!

 

10256530_532282420208829_6100611343505786638_n.jpg

 

Az ismeretségi, baráti köröm palettája igazán színes! Az igazságérzetem,  pedig túl nagy, ahhoz, hogy szemet hunyjak a társadalmi igazságtalanságok fölött! Sőt, ha kell foggal, körömmel megvédem azt, aki fontos nekem, még akkor is ha az egy hajléktalan, mert bár a mondás úgy tartja madarat tolláról embert barátjáról, de én igenis büszke vagyok, arra, hogy még ha csak kis ideig is de két hajléktalan ember barátja lehettem! Akiktől emberileg sok tapasztalatot kaptam!

 

10561601_485734874863584_6144787001924901665_n.jpg

 

 

Miskolcon jártam iskolába, a Tiszai Pályaudvaron álldogált egy idős hajléktalan bácsi, hogy pénzt keressen, hajléktalanok által írt Újságokat árult. Egyik alkalommal amikor rohantam haza, bementem az utasellátóba innivalót venni és ez a bácsi, ott állt. Ahogy beléptem,  az eladó szinte félretolta a kisöreget, mintha én fontosabb lettem volna, mint ő, mert nekem szép ruhám volt. Pedig tudtommal a pénznek nincs szaga....és mindenki ugyanannyit ér! De ez csak duma.....Érezni lehetett, ahogy a levegő megfagyott körülöttünk.

 

homelessness-ignor.jpg

 

 

 A kínos csöndet az eladó törte meg. " A kis hölgyet szolgálom ki először,- mondta. Erre én:  Nem! A bácsi volt először, őt szolgálja ki.

Biztos csak piát akar venni, reflektált megalázóan a hölgy....

Erre a bácsi csöndben megszólalt: most jött össze annyi pénz az újságokból amit eladott, hogy vehessen ételt magának, egész nap nem evett...késő délután volt. Soha nem fogom elfelejteni azt a dühöt amit akkor éreztem! Szinte gombóc nőtt a torkomban és ordítani tudtam volna a fájdalomtól és attól a társadalmi elutasítástól és igazságtalanságtól amit akkor éreztem! Ha nem velem történik meg el sem hiszem, hogy ilyen van....

 

10622737_499237713513300_8612034262363609390_n.jpg

 

A bácsi kikérte az ételt, amit a sarokban csöndben majszolt, majd amikor én kerültem sorra megkérdeztem szereti-e a pogácsát. Mondta, hogy igen. Az utasellátóban lévő nem túl bő választékból bevásároltam neki, és mondtam: Kedves egészségére! Fogadja szeretettel, mert nem mindenki rossz ember és nagyon sajnálom én szégyellem magam. Erre az eladó nagy meglepődött arccal: Jaj maga milyen jól szívű. Már nem is volt kedvem reagálni rá, mert emberileg ez a nő leszerepelt! Egy NULLA! Ennyit sikerült kinyögni: "Nem asszonyom! Nekem van szívem! Látni kellett volna az arcát, akkor esett le a tantusz neki...

 

10612560_499595776810827_2747308999013926453_n.jpg

 

A bácsika szeme sarkában megcsillant egy kis könnycsepp….  nem győzött szegényke hálálkodni! Mondtam nem kell! Dolgozzon szépen tovább, mert nem szégyen az, ha újságot árul, mert van a munkájának becsülete és mindig maradjon meg az emberi méltósága! Azóta sem láttam szegény kisöreget, de remélem jól van. Amit akkor láttam a szemében és amit kaptam azt az érzést, azt a hálát , azt az őszinteséget...nem fogható semmihez! Boldog voltam!

 

10568940_491208077649597_2479916668188622940_n.jpg

 

Volt egy másik hajléktalan barátom is. IGEN, a barátom volt! Bár vagy 10 -15 évvel idősebb volt, de sokkal inkább a gyerekemnek éreztem! Akkor egy kocsmánk volt, ahol én is dolgoztam és mindig bejött egy egy felesre. A kocsmában sok sorssal, fájdalommal találkozik az ember. Külön tanulmányt lehetne készíteni belőle, terepmunkának mindenesetre kiváló közeg.

 

                       10653285_505264579577280_6780916637399015441_n.jpg

 

Egyre többet kezdtem el beszélgetni Csatkóval, ez volt a beceneve. Először mindenki Miss Picsának hívott, valamiért velem szemben mindig ilyen előítéletesek az emberek, aztán ha megismernek rájönnek kellemesen csalódtak! Bár ez még mindig a jobb verzió!

 

10450603_488502814586790_9138177570889957466_n.jpg

 

Szóval ahogy leomlottak a falak és befogadott a bizalmába elmesélte az életét. Nagyon nehéz körülmények között nőtt fel. A szülei hamar meghaltak. Volt egy ikertestvére. Betöréses lopásból tartották fenn magukat. Írni, olvasni nem tudott. Piszkos, büdös, elhanyagolt volt! Egy disznóólban lakott. Lemondott az emberi méltóságról.

 

10628242_505048016265603_5636349126964976282_n.jpg

 

Elkezdtem mesélni neki a körülöttünk lévő világról. Arról, hogy a Föld kering a Nap körül és gyermeki naivitással, tátott szájjal hallgatta. Nagyon érdekes volt, hisz én fele annyi idős voltam, de ő mint egy kisgyerek, itta szavaimat.

 

index.jpg

Vittem neki minden nap enni, egyre jobban elkezdett odafigyelni arra, hogy tiszta legyen. Elkezdett mosakodni, fürödni, sőt még borotválkozni is, amiről nap mint nap beszámolt!  A végén már szép ruhát is kért a gazdától akinél lakott. Jó volt látni a szemmel látható fejlődést és ami még fontosabb volt egyre kevesebbet ivott. Elértem, hogy ismét embernek érezze magát, mert igen, az volt ő is, ahogy mindenki más, se több se kevesebb! Egy ember rengeteg sebbel a lelkén, hihetetlen traumákkal, mérhetetlen fájdalommal! Ami a legrosszabb nem hitt saját magában, abban, hogy lehet más sorsa! De én hittem benne és ahogy megértette, megérezte ezt az iránta érzett szeretetet, bizalmat, bizonyítani akart és IGEN büszke voltam rá!

 

10570256_503326676437737_5645140192547444490_n.jpg

 

Megmutatta a hátán, lábán lévő hegeket. Elmesélte, egyszer eladták, egy olyan helyre, ahol kutyákat idomítottak rajta és őt is láncra verve tartották, hogy el ne szökjön.

 

10649690_510548465715558_1287125966264778690_n.jpg

 

Amikor a testvére még élt sokszor tél előtt azért törtek be valahova, hogy direkt elkapják őket, és így kibekkelték a telet. Volt fűtött helyiség, volt étel , volt munka. Büszkén mesélte a börtönben amikor dolgozott honnan kezdte és hová jutott. Boldog volt. Neki a Börtön jelentette az otthon biztonságát, az védte meg a külvilág gyilkos farkastörvényével szemben, ahol a tét az életben maradás.

 

10593049_493400147430390_8946691470818043387_n.jpg

 

De a legszívbemarkolóbb tudjátok mi volt? Amikor megosztotta az egyetlen kincsét, ami a birtokában volt, ez pedig az utolsó emléke a testvéréről, amit gondolom a  rendőrségtől kaphatott, az ikertestvére egy hullazsákban lefotózva. Némán sikoltottam és potyogott a könnyem, annyira fájt, …. akkor azt mondtam Köszönöm barátom!

 

hmkg.jpg

 

Ezután én is sok mindent másként láttam arról, kinek mi az igazi érték! Míg egyeseknek gyémántok, drágakövek jutnak, másoknak csak egy elszakadt fotó a halott testvéréről, de mégis számára felbecsülhetetlen értékkel bírt....egyébként meg mindenki ugyanoda kerül...ott nem számít a társadalmi rang, státusz, viszont ha utoljára a tükörbe kell nézned legalább tudj belenézni! Ezért MARADJ EMBER!!!!!!! Tiszteld a másikat és ne ítélkezz!!! Nem tudhatod milyen súlyt cipel hátán a lelke, vagy hogyan törte meg az élet. Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek!” (Máté 7:1)

 

poor-and-rich.jpg

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

h_viktor@zahav.net.il

Hirschfeld Viktor, 2016.01.23 10:08

Ma reggel olvastam másodszor ezt a "Az emberi méltóság" irást Réka Ildikó Erdős től. Nagyon érdekes volt olvasni. Csak egy inteligens és érzékeny ember tud irni igy Örülök hogy Réka fécebooki freid lehetek. Viktor Hirschfeld ISRAEL

Re: h_viktor@zahav.net.il

Erdős Réka Ildikó, 2016.09.30 12:34

Köszönöm szépen! :)

h_viktor@zahav.net.il

Hirschfeld Viktor, 2016.01.23 10:11