Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A bizalom ára

2018.07.18

   Néha kemény tanulópénzt fizetünk bizonyos helyzetekért. Ha a fájdalommal és keserűséggel járó tapasztalatot pénzzé váltanánk, talán már milliárdosok lehetnénk. De nézzük ki a bűnös? Az egyén? A helyzet, ami kiprovokálja a súrlódást? Netán az önbecsülés, önbizalom hiánya, aminek következtében a másikra vetítem ki a saját hiányosságaimat? Ki a hibás? Ki a felelős? Hibás egyáltalán valaki vagy csak nem látjuk tisztán a helyzetet és nem tudunk mit kezdeni vele!? Beszippant egy érzelmi örvény, ami magával sodor! 

 

23621641_1508378792594048_7111043951807534021_n.jpg

 

Ez miattad van, az miattad van! Te vagy a hibás! Én nem tehetek róla, különben sem én vagyok a felelős, hanem TE! - A tipikus patt helyzet, amit mindannyian ismerünk és hányszor fogunk még találkozni velük életünk során. A se veled se nélküled kapcsolat., vagy minden kapcsolat ilyen kicsit? Mielőtt bárki feje fölött pálcát törnénk, tegyünk szívünkre a kezünket. Biztos, hogy csak egyik félen múlik az a bizonyos gubanc?

 

25591626_1543250819106845_7945419431051045483_n.jpg

 

Igen tudatosan használom a gubanc szót, a probléma helyett, mert olyan, hogy probléma nem létezik csak megoldásra váró feladat! A gubancot ki lehet bogozni, a madzag életét meg lehet menteni, ha van kellő türelmünk, intelligenciánk, tiszteletünk, alázatunk és szeretetünk önmagunk és a másik iránt. Illetve a madzagot egy határozott mozdulattal el is vághatjuk, viszont onnantól kezdve nincs visszaút! Most nézzük, hogy kerülhetünk ebbe a csúnya slamasztikába: 

 

                        17457633_1217399241712068_8443952286663075683_n.jpg

A párkapcsolat nem párkapcsolat súrlódások nélkül. Kell néha mélységeket és magaslatokat is megélni, ami erősíti a kapcsolatot és kondícionálja, felkészíti kritikus helyzetekre, amikor majd együttes erővel meg kell küzdeni magának a családnak akár az életbenmaradásért. Ez egyfajta evolúciós nyomás, ami genetikailag kódolva van bennünk. Ami nem öl meg erőssé tesz, csak itt nem egyénben, hanem egységben, családban gondolva újra. Tekinthetjük ezeket a "mosolyszüneteket" egy felkészítő tábornak, levonhatjuk a kellő konzekvenciát, miben kell és lehet változni, hogy a kapcsolatból a lehető legjobbat hozzuk ki, illetve egymásból, vagy dühvel, haraggal reflektálva átmehetünk romboló üzemmódba, ahonnan már nincs visszaút! Mindenki a saját szerencséjének a pogácsa! 

 

29793583_1645531895545403_5520790982783664128_n.jpg

 

Tegyük fel partnerünknél feltűnő viselkedésváltozás lép fel, érdemes megfigyelni a jelenség okát, mert mindig van az okozatnak előzménye! Türelemmel és szeretettel engedjük kibontani a hagymaszirmokat, hogy senki lelke ne sérüljön. Adjunk lehetőséget az őszinteségre és időt, a felháborodott lélek megnyugvására! Tegyük fel a kapcsolat egyik tagja folyamatosan mentegetőzik, egyfolytában tisztára akarja magát mosni, nem tartja magát hibásnak a kialakult helyzetért. Állandó bizonytalanság jellemzi, folytonos megerősítésre vár! Ki akkor hát a felelős? Ha ezeket az előjeleket tapasztalod, még erősebben oda kell figyelned! Ketten kellenek, hogy elharapózzanak a dolgok. 

 

                                 37012104_929932637210634_1827661502463606784_n.jpg



De mit jelent a felelősség hárítása? Aki hárít, azt közvetíti felém, hogy nem ő irányítja az életét,  csak sodródik. Vele csak úgy megtörténnek a dolgok. Hol van az ő szerepe? Vagy nincs is neki? Lehet, hogy azt gondolja, hogy ki van szolgáltatva a másik félnek, a másik döntéseit el kell fogadnia, egyfajta alá-fölé rendeltséget él meg akár otthon, akár a munkában és ez a fajta bizonytalanság énvédelembe fog átcsapni, ami nem a másik ellen irányúl, hanem kizárólag saját magunk megóvása a cél. A hatékony kommunikáció hiányára utal, ha keveset beszélgetnek érzéseikről a partnerek. Ne fosszátok meg egymást a félelmeitektől, ettől nem váltok védtelenné, sem gyengévé. A másik inkább megelőlegezett bizalomnak fogja venni a gesztust és értékelni fogja! 

 

                                cfd409e293919188fe47c29107cc74e8.jpg

   

Ha nem kap visszajelzést, a társ, hogy ez így nem helyes, és ez így nem igaz, akkor előfordulhat, hogy valóban azt hiszi, hogy a másik hibás, selejt, rossz és eljuthat arra a szintre, hogy megteremti gondolatai által saját börtönét, amiből lassan menekülni akar! A kétségtől nincs rosszabb! Az sem jó, ha kategórikusan a másikat kiáltjuk ki bűnbaknak! Ő nem akar egy ennyire "gáz" emberrel élni. Ő ennél többet és jobbat érdemel. Kilép a kapcsolatból. Megoldás helyett a tanult tehetelenség áll be, amiből legoldás az elhárítás vagy a helyzet elhagyása. Ha kvázi kikiáltottuk a másikat felelősnek, talán kis időre a lelkünk is megnyugszik, hisz  racionalizáltunk, vagyis egy épkézláb magyarázatot kreáltunk a történtekre, miért is nem kell ez az egész nekem, miért is jobb a könnyebb megoldás, csak hogy ez nem hatékony problémamegoldás. Ez a tipikus fogyasztói társadalom által belénk plántált könnyen feladom dolog, mert a fene sem akar semmiért keményen megdolgozni, akár jó akár nem, majd jön másik. Lehet az fele ennyire sem lesz értékes, de az instant szerelmek korát éljük. Mindenki mérlegelje mi mennyit ér meg neki! 

 

                             24909992_1529940737104520_7545055610981235545_n.jpg



A hibáztatott személy pedig igazságtalannak érezheti, hogy ő tehet mindenről, minden csak az ő hibája.  Ez a fajta frusztráció dühöt, tehetetlenségérzetet vált ki a másik félből, esetleg szomorúságot. Deprimáltá válik, hisz nem érti mi történik körülötte, vagy hogy  fajultak idáig az eddig jónak ítélt kapcsolata! Azt gondolja rózsaszín ködbe burkolózva egy másik csatornán nézett filmet, amíg partnere így eltávolodott tőle? Mégis, hogy lehetne optimális keretek közé terelni ezt az őrületet, ugyanis neki folyamatosan bizonyítani kell az ő vétlenségét, ami bizony elég nagy erőbefektetést igényel és idegőrlő! Lehet a másik egy óriási szerelmi traumát élt át és mint az autoimmun betegségeknél egy emléknyom előhívott valami oda nem illőt, ami bekapcsolata az énvédekező mechanizmust? Számos érdekes kérdés lát napvilágot egy ilyen szituációban. Az erő egyszerűen idővel elfogy. Felperzselik egymás izzó lángcsóvái a partnereket, akik a némaság ijesztő ruhájába burkolóznak! A távolság nem öli meg a kapcsolatot, a csend igen! 

 

                            2.jpg

 

Amikor túl késő lesz már nem akarja bizonyítani az igazát, már nem akarja megvédeni magát! Lezája egy szimpla "Igazad van, és igazad van válasszal!" - feladja, beletörődik egy hangtalan bólintással már csak távozni akar. A sok negatív érzést képtelen elviselni mindkét fél, amit a hatékony, figyelmes és együttérző szeretet-kommunikáció teljes hiánya generált! Ahelyett, hogy egymást érezték volna, csak egymás szavait értették, amit a harag vagy féleértés, félregondolás indukált! Aztán valamelyik fél kilép a kapcsolatból.

 

letoltes.jpg

 

Legyünk hát óvatosak, amikor a másikat hibáztatjuk, és nézzünk egy kicsit magunkba, hogy én tényleg semmiről nem tehetek? Ne felejtsük el, mindenki a saját életéért felelős, de nem fogjuk -e megbánni, ha azt a bizonyos csomót kioldhattuk volna, de a büszkeségünk miatt nem tettük csak elvágtuk? Tudom, hogy könnyebb kutyaharapást szőrével gyógyítani. Talán egy új kapcsolat megoldás is lehet pillanatnyilag a szeretetankunk feltöltésére, de tudjátok az élet iskolája milyen? Ismét előhozza azt a leckét, amit nem tanultál meg, egészen addig, amíg bizony saját károdon DE MEGTANULOD! A TE döntésed, mennyi tanulópénzt vagy érte hajlandó megfizetni! 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.